Kép forrása: pixabay.com
Egy szál virág, egy kis csoki, egy kedves figyelmesség – március 8-án a nőket ünnepli a világ. A nemzetközi nőnapon a nők vannak a fókuszban, sokan nem is gondolják, hogy mi is áll ennek a hátterében. Egészen 1857-ig kell visszamennünk a történelemben, ekkor ezen a napon New Yorkban negyvenezer munkásnő sztrájkolt az egyenlő bérért és a munkaidő csökkentéséért. A nők jogai és a nemzetközi béke napját az ENSZ közgyűlése tette hivatalos ünneppé 1977-ben. Hazánkban 1948 óta ünneplik március 8-án a nőket.
Azonban már 1977 előtt is sokan emlékeztek meg a nőkről, politikai, feminista és szakszervezeti mozgalmakkor. 1909-ben az Amerikai Szocialista Párt február 28-át tette meg nemzeti nőnappá, és négy éven keresztül ekkor tartották ezt az ünnepet. Később, 1910-ben a német Clara Zetkin javasolta, hogy évente rendezzenek világszerte nőnapot. Végül 1914-ben tették meg március 8-át a nemzetközi nőnappá. Az ok pedig egy 1857-es sztrájk, ezen a napon fogtak ugyanis sztrájkba a New York-i munkásnők. Más források szerint ezen a napon 129 munkásnő vesztette életét egy tűzben. Akárhogy is, a legtöbb országban ekkor erősödtek meg a nők követelései.
Mérhető különbségek
Foglalkoztatásban, bérezésben is jelentős hátrányok érték a nőket, akik jogaikért szálltak harcba. A bérszakadék még ma is jelen van a mindennapokban, az Európai Unió felmérései szerint átlagosan 14 százalékkal keres többet egy férfi, mint egy nő. A nemek azonos fizetéséről az Amerikai Egyesült Államokban 1963-ban hoztak törvényt, az Európai Unióban pedig egy 1975-ös irányelv tiltotta meg a díjazásbeli különbségeket a nemek között.
A nemzetközi nőnapot 1911. március 19-én ünnepelték először Ausztriában, Dániában, Németországban és Svájcban. Ezeken a tüntetéseken, felvonulásokon férfiak is részt vettek és ekkor a nők választójogának megszerzése volt a fókuszban. A választójog ma már minden nőnek jár, azonban az egyenlőség az élet több területén még hiányosságokat mutat.Mára már az ünnep elvesztette politikai jelentőségét, ma már nem a jogokért való harcot jelenti, inkább egy egyszerű köszönet a férfiak részéről. Egy kedves ünnep, virággal, csokival, hálával.
A nőszervezetek a mai napig szerveznek felvonulásokat, így hívva fel a figyelmet a nőknek a társadalomban viselt szerepére és kiszolgáltatottságukra, védtelenségükre. A nemzetközi nőnapon egykor a béregyenlőségért és a munkaidő csökkentéséért küzdöttek. Napjainkban a civil szerveztek a nők elleni erőszak, a családon belüli erőszak és a munkahelyi zaklatás ellen emelik fel a hangjukat.
(LM)
