Kép forrása: pixabay.com
Számos vicces kép, mém kering a neten arról, hogy a nagyszülők milyen engedékenyek, mennyire elkényeztetik a gyerekeket. Ennek ugyan van valóságalapja, de a szakértők szerint ez egyáltalán nem baj. A lényeg, hogy le kell fektetni a határokat és azokat nem szabad átlépni.
A nagyszülők hozzájárulnak a gyerekek jólétéhez, legalábbis ezt mutatták ki az Oxfordi Egyetem kutatói, akik arra a következtetésre jutottak, hogy a nagyszülők fontos szerepet játszanak a gyerekek életében. A változó családi minták, a várható élettartam növekedése, a kétkeresős háztartások és a családok felbomlásának magasabb aránya miatt egyre nagyobb szerep hárul a nagyszülőkre.
A kutatás során mintegy 1500 gyermeket vizsgáltak meg és arra jutottak, hogy akiknél a nagyszülők fokozottan jelen voltak a gyerekek életében, azoknál kevesebb érzelmi és viselkedési probléma fordult elő. Eltérő területeken érezhető a nagyszülők hatása, míg a nagymamák inkább a gondozásban vesznek részt, addig a nagypapák a tevékenységekben és mentorálásban, tanításban.
Azok a nagyszülők, akik napi kapcsolatban vannak az unokákkal, szorosabb kapcsolatot ápolnak, de a fizikai távolság nem az egyetlen akadálya a kapcsolattartásnak. A szülők válása általában drasztikus hatással van a nagyszülők és unokák közötti kapcsolattartásra. Az anyák gyakrabban kapják meg a fizikai felügyeleti jogot, így általában az anyai nagyszülőknek nagyobb lehetőségük van az unokákkal töltött időre válás után.
Ki nevel a végén?
Sok esetben a nagyszülők próbálnak szülőként viselkedni, ez azonban számos kockázatot rejt magában. Az érzelmi biztonság, a kapcsolat ugyanis teljesen más egy szülő-gyermek és egy nagyszülő-gyermek viszony esetében, ráadásul a szülők és nagyszülők nem feltétlenül, sőt, a legtöbb esetben nem mindenben egyeznek, már ami a nevelést illeti. Így ha többen is nevelik a gyereket, annak előbb-utóbb nem lesz jó vége. Szülőként hívjuk fel a nagyszülők figyelmét arra, hogy ne menjenek szembe az általunk alkotott szabályokkal.
Érzelmi körök
Amikor egy család úgy működik, ahogyan kell, a gyerekek a szüleikhez és a testvéreikhez állnak a legközelebb. A nagyszülők általában az érzelmi közelség második szintjét jelentik. Ahogy a gyerekek nőnek, úgy bővülnek ezek az érzelmi körök, és a kortársaik lesznek a fontosak, sokszor a nagyszülők háttérbe szorulnak. A nagyszülőknél pedig gyakran a szűkülő érzelmi körök világában élnek, kortársaik, idősebb rokonaik meghalnak, elköltöznek, és egyre nagyobb helyet foglalnak el a gyerekek és unokák az életükben. A kutatások azt mutatják,hogy a közelség meghatározásában a középső generációnak, tehát a szülőnek.
