Kép forrása: pixabay.com
Biztos mindenki feltette már magának a kérdést, hogy honnan származik, kik voltak az ősei. Talán a szülőket és nagyszülőket is faggattuk már, hogy kik voltak az ő felmenőik, mit tudnak róluk, de az is érdekes kérdés, kikkel állunk rokonságban, akikkel nem is gondolnánk.
Manapság meglehetősen népszerű hobbi a családfakutatás, de van, aki vállalkozást épített erre, és segítséget nyújt másoknak a családfájuk megalkotásában. Mindenesetre, ha kíváncsiak vagyunk, honnan is származunk pontosan, kik a felmenőink, érdemes belevágni a családfakutatásba.
Szokták persze mondani azok, akik már régóta építgetik, kutatják az őseiket, hogy veszélyes dolog ez, mert aki egyszer belevág, sosem hagyja abba. Hiszen mindig jöhet egy olyan új nyom, ami feltár egy érdekes, izgalmas vagy épp szomorú történetet a felmenőinkről, vagy egy távoli leszármazottról. Természetesen a családfakutatást nem szükséges csak a saját családunkra korlátozni, régi dinasztiák családfáját is kutathatjuk, ha épp kedvünk támad erre. De hogyan is kell elindulni ezen az úton?
Az első lépések, avagy honnan szerezzünk információt a felmenőinkről?
Az első lépés mindenképp az, hogy a még élő családtagjainkat kifaggatjuk, hogy ki voltak a szüleik, a nagyszüleik, az ő testvéri kicsodák, mit tudnak róluk. Ezek az információk segíteni fognak abban, hogy elinduljunk, legyenek neveink, esetleg születési dátumaink, így sokkal könnyebb lesz visszafejteni a családfa ágait. Ha a még élő családtagjainktól begyűjtöttünk minden információt, akkor már elkezdhetjük összeállítani a családfát, de a történet itt még nem áll meg, és nem is kell megállnia, hiszen a családi történeteken túl régi iratok is lehetnek a birtokunkba vagy épp a rokonaink birtokába, amiknek a segítségével tovább kutakodhatunk.
Ha pedig elfogytak a családi történetek és a régi, megmaradt anyakönyvek, akkor a levéltár lesz a következő forrása az adatgyűjtésnek. Az internet nagy segítséget nyújthat, hiszen számos levéltár oldalára eljuthatunk, ott pedig folytatódhat is a kutatás. Szerencsése vagyunk, ha tudjunk, hogy ősünk hol született, hol halt meg vagy hol kötött házasságot, és léphetünk is tovább. Igen ám, de a dolog itt kezd majd érdekes lenni, különösen akkor, ha egyre távolabb haladunk a történelemben, illetve az évszámokban.
A családfakutatás nehézségei.
Elsőre könnyűnek tűnhet megtalálni egy régi anyakönyvet, hiszen tudjuk a nevet, a születési vagy a halálozási dátumot, de a régi anyakönyvek nem mindig könnyítik meg a dolgunkat. Egyrészt azok a járások, települések, melyek régen léteztek, nem biztos, hogy ugyan abban a formában találhatóak meg most, így az sem egyértelmű, hogy pontosan melyik levéltárban lehetnek meg az adatok. Az is nehezíteni fogja a dolgunkat, hogy a régi anyakönyvek nem magyarul, hanem németül, latinul vagy valamilyen más nemzetiség nyelvén íródtak. De ha elég kitartóak és kíváncsiak vagyunk, a családfakutatásban egy remek hobbira találhatunk.
(LM)
