Kép forrása: pexels.com
Egy félénk tekintet, egy visszahúzódó mozdulat, egy ártatlannak tűnő „fáj a hasam” – a gyermekkori szorongás sokszor észrevétlen marad. Pedig egyre több gyermek küzd olyan belső félelmekkel, amelyeket nem mindig tudnak szavakba önteni. De honnan tudhatjuk, hogy egy gyermek szorong, és hogyan segíthetünk neki?
Mitől szoronghat egy gyermek?
A szorongás a félelem természetes velejárója, de amikor tartóssá válik, akadályozhatja a gyermek fejlődését és mindennapi életét. A leggyakoribb okok közé tartozik:
Teljesítménykényszer – az iskolai nyomás, a dolgozatok és a megfelelési elvárások sok gyermek számára stresszforrást jelentenek.
Családi feszültségek – válás, anyagi gondok vagy egy szeretett személy elvesztése mély bizonytalanságot kelthet bennük.
Társas helyzetek – a kortárs közösségben való beilleszkedési nehézségek, zaklatás vagy kiközösítés komoly lelki terhet jelenthetnek.
Változások az életükben – költözés, iskolaváltás vagy egy új testvér érkezése is szorongást válthat ki.
Hogyan ismerhető fel a szorongás?
A gyermekek gyakran nem tudják megfogalmazni, mi bántja őket, így a szorongás fizikai és viselkedésbeli jelekben mutatkozhat meg:
Gyakori hasfájás, fejfájás, étvágytalanság.
Álmatlanság vagy rémálmok.
Visszahúzódás, csendesség vagy túlzott ragaszkodás a szülőkhöz.
Ingerlékenység, dühkitörések.
Perfekcionizmus vagy extrém félelem a hibázástól.
Mit tehetünk, ha a gyermekünk szorong?
A szülők és a pedagógusok kulcsszerepet játszanak abban, hogy a gyermek megtanulja kezelni a félelmeit.
Biztonságos légkör megteremtése – a gyermekeknek tudniuk kell, hogy érzéseiket kimondhatják anélkül, hogy elutasításban részesülnének.
Kommunikáció és odafigyelés – a „Mi a baj?” helyett érdemes konkrét kérdéseket feltenni: „Volt ma valami, ami nyugtalanított?”
Rutin és kiszámíthatóság – a stabil napirend csökkentheti a bizonytalanságérzetet.
Játék és mozgás – a kreatív tevékenységek és a sport segíthetnek a stressz oldásában.
Szakember bevonása – ha a szorongás tartós vagy súlyos, érdemes gyermekpszichológus segítségét kérni.
Ne hagyjuk, hogy egy gyermek egyedül küzdjön!
A gyermekkori szorongás nem egyszerűen „kinőhető” probléma – ha nem kap megfelelő támogatást, hosszú távon is hatással lehet az önbizalomra és az életminőségre. A legfontosabb, hogy a gyerekek érezzék: nincsenek egyedül a félelmeikkel, és mindig van valaki, aki meghallgatja és segít nekik.
Mert a kicsik is nagy dolgokon mennek keresztül – és szükségük van ránk, hogy ne kelljen egyedül cipelniük a terheket.
LM
