Kép forrása: pixabay.com
Szakemberek szerint gyakori a csecsemők és a kisgyermekek szeparációs szorongása, a fejlődés normális szakaszának egy része. Az ilyen gyermekek gyakrabban sírhatnak és ragaszkodóbbá válhatnak. Szülőként nehéz elválni az ilyen csecsemőktől, de vannak olyan módszerek, melyek segítségével csökkenthetők a tünetek. Vigasz az is, hogy idővel a gyerekek kinövik a szorongást.
Mi is az a szeparációs szorongás?
A szeparációs szorongás az, amit a kisgyerek akkor érez, amikor elhagyják őt, például otthagyják az óvodában. Azonban nem csak óvodáskorban, már sokkal hamarabb jelentkezhet. Négy-öt hónapos korban már mutathatják a szorongás jeleit, általában azonban 9 hónapos kor körül kezdődik ez a szorongás. Már akinél, hisz nem mindenkit érint. A szorongás abban az időszakban jelenik meg, amikor a csecsemők elkezdik megtanulni azt, hogy az emberek, tárgyak akkor is léteznek, amikor ők nem látják őket. Ezt általában 6-12 hónapos korukban kezdik el megérteni, azonban mivel nem értik azt, hogy mi az az idő, nem tudják, hogy mikor jön vissza a szülő. Ez félelmet és nyugtalanságot okoz a gyerekben. Egy másik korszaka a szorongásnak akkor következhet be, amikor a gyerek egyre önállóbbá válik, amikor nagyobb tudatosság alakul ki bennük. Vannak tényezők, melyek felerősíthetik ezt a szorongást, ilyen az például, ha új testvér érkezik a családban, ha új környezetbe kerül, ha új ember kerül a közvetlen családjába, például mert a szülei elváltak és új párt találtak. Ha elveszíti valamelyik szülőjét vagy tartósan nélkülöznie kell.
A szülő is sokat tehet azért, hogy gyermekében ne alakuljon ki szeparációs szorongás, például ha túlságosan ragaszkodik, ha nem hagyja, hogy a gyermeke önálló legyen és saját döntéseket hozzon, akkor ez erősítheti a szorongást.
Jelek és megoldások
A szorongás egyik jele, hogy amikor a szülő elhagyja a szobát, akkor a gyermek sírni kezd. Különösen igaz ez új, vagy ismeretlen helyzetekben. A szorongó baba igényli azt is, hogy ott legyen vele valaki, amikor elalszik, éjszakánként pedig felébred és a szülő után sír.
Hogy mit tehet a szülő? Foglalkozzunk a baba érzelmeivel, a szorongásával, félelmeivel. Ez segíthet neki abban, hogy megbarátkozzon az elválással. A biztonságos kötődés kialakítása nagyon fontos, minden nap öleljük meg, vigasztaljuk meg a babát, ha fél vagy zaklatott. Az elválást lehet gyakorolni is. Hagyjuk ott egy rövid időre és utána térjünk vissza az adott helyiségbe. Minél jobban tudatosítsuk a babában, hogy elmegyünk ugyan, de vissza fogunk térni. Ha elhagyjuk a helyiséget, de a közelben maradunk, akkor énekeljünk, beszéljünk hozzá, így tudni fogja, hogy számíthat ránk.
(LM)
