Kép forrása: pixabay.com
Sokszor találkozom azzal az anomáliával, hogy egy ügyfelem arra panaszkodik, a vállalat ahol dolgozik nem költ a fejlesztésére. Ő maga pedig nem fog, hiszen ez nem a saját, hanem a munkáltató érdeke, hogy Ő tanuljon, fejlődjön.
Teljesen logikusan hangzik ez az érvelés, de érdemes picit más szempontot is behozni ebbe a gondolatmenetbe. Egy pillanatra rugaszkodjunk el attól, hogy a munkáltatónak miért éri meg befektetni az embereibe (teljesen egyet értek vele, hogy kell áldozni a munkatársak fejlesztésére). Nézzük meg az egyén szempontjából a kérdést.
Itt vagyunk 2018-ban a technológia, a világ folyamatosan fejlődik, változik. Gombamód születnek az új programozási nyelvek, fejlesztik tovább a meglévő eszközöket és ez nem áll meg, egy pillanatra sem. Óriási a verseny a vállalatok között és talán még nagyobb az igény a tehetséges ember iránt. Ma még teljesen eladható a jelenlegi tudásunk. De ez vajon így lesz 5, 10, 15 év múlva is? Mikor jön el a pont, amikor észrevesszük, hogy lemaradtunk? A tapasztalatom az, hogy amikor ezt észrevesszük, már késő. Lemaradásban vagyunk és ezt nehéz behozni. Nem célom az okoskodó riogatás, és nem szeretnék senkiben rosszérzést előidézni, de érdemes egy pillanatra megállni és belegondolni, hogy mit tudok ma annak érdekében tenni, hogy a jövőben is hasznos tagja lehessek a csapatomnak? Elegendő az a tudás, amivel rendelkezem vagy tudok még rajta fejleszteni? Ha a vállalat, ahol dolgozom nem képes a fejlődésre és egy ponton ebbe belebukik, akkor vele bukok én is?
Vedd át az irányítást!
Rengeteg esetben találkoztam azzal, hogy a munkáltató és a munkavállaló felesben álltak egy képzést és a vállalat a munkaidő egy részét odaadta a munkatársnak, hogy tanulhasson abban az időben. Számos olyan esetet is láttam, amikor a vállalat nem értékelte a munkatárs fejlődés iránti törekvéseit és emiatt egy megbízható és tehetséges munkaerőt veszített el. Olyannal is találkoztam, aki teljesen biztosan belekényelmesedett az aktuális pozíciójába és reménykedett, hogy őt nem éri el a változás. De ez nem reális. Fontos, hogy mindkét fél belássa mennyire fontos a fejlődés és ehhez mindenkinek bele kell tenni valami pluszt.
Hiszem, hogy mindenki képes a fejlődésre, bármilyen korban tanulhatunk új dolgokat, de ehhez el kell köteleződnünk saját magunk iránt. Ez egy kicsit olyan, mint a nyugdíj megtakarítás, csak nem pénzbe, hanem tudásba fektetünk. Persze nem azt mondom, hogy ne gyűjtsünk idősebb korunkra. Csak, hogy nagyobb energiákat is meg kell néha mozgatnunk, hogy biztosítsuk a jövőnket. Emellett a tanulás segít, hogy frissek maradjunk.
Gondolj bele, mit tanulnál szívesen? Mi érdekel, mi mozgat meg? Milyen hiányosságokat érzel magadon a munkáddal kapcsolatban? Mivel foglalkoznál szívesen? Nyugodtan légy őszinte saját magaddal és kezdj bele még ma!
Pesti Viktória
