Kép forrása: veszpreminfo.hu
Veszprém mint tudjuk, nagy történelmi múlttal és igen sok látnivalóval rendelkező város. Igyekszem sorra bemutatni, megismertetni az érdekességeit, az ide érkezőkkel, vagy legalább is kedvet csinálni a nevezetességei felkereséséhez.
A Dubniczay-palotáról már írtam ajánlót, ez az önmagában is különleges épület ma több kiállításnak is otthont ad, talán arról már kevesebben tudnak, hogy egy kevésbé megszokott tematikájú téglakiállítás is megnyílt pincerendszerében, valamint az azzal egybenyitott 16. századi ágyúbástyarészben. Az 1980-as évektől létező gyűjtemény a ma már nem működő Veszprémi Építőipari Múzeum része volt. 2006-ban, a Dubniczay-palota felújításakor került jelenlegi helyére. Elhelyezéséhez képest meglepő, de az egész kiállítás világos, ízlésesen berendezett, ahol a hangsúly mindig a téglákon van. Bizonyára sokakban felmerül, hogy miért is lenne érdekes régi téglákat nézegetni, de higgyék el, a nagyon elszánt ellenállók is meggyőzhetővé válhatnak arról, hogy mennyi izgalmas dolgot rejt a múlt.
Közel 12000 évet mehetünk vissza az időben, Magyarországon a kora Árpád-korban, körülbelül 1000 éve kezdtek téglát készíteni. Nagy hagyománya volt a téglákat különböző informatív jelzéssel, bélyeggel ellátni. Hazánkban közel 4000 fajta bélyeges téglával találkozhatunk, itt a Teguláriumban nagyjából 1200 téglával és cserépemlékkel, valamint a készítéshez kapcsolódó tablókkal, tárgyakkal várják a látogatókat, avatott tárlatvezetéssel. A gyűjtemény vázát a már említett hazai bélyeges téglák adják, de olyan különlegességek is láthatók a tárlaton, mint az egykori Pannónia provinciában talált agyagemlékek, vagy a középkori, úgynevezett kannelurázott (vonalazott) téglák. A gyűjtemény emellett bemutatja a téglagyártáshoz egykor használt eszközöket : talicska, présgép, vetősablon is.
Az ember mindig szeretett nyomot hagyni azokon a tárgyakon, amelyek körbevették. A gyűjteményben tematikusan rendezve láthatjuk a helyneves, évszámos, a készítő, illetve készíttető „márkajelét” viselők mellett a talányos díszítőelemű téglákat. Tulipános, méhkas, monogramos vagy éppen a népművészethez hasonló díszítésekkel. Bármi legyen is a jelölés, megvan a saját története. Például annak az emléktéglának, amely az 1921-es soproni népszavazás emlékére készült. Grófi tégla, bárói tégla, afrikai tégla, újrahasznosított tégla, téglaégető gyárban készült tégla, négyszáz éves tégla, még be nem azonosított tégla, és ami az egyik legérdekesebb és egyben legszórakoztatóbb vonulat: személyes üzeneteket tartalmazó téglák, mondjuk éppen egy hajadonnak, akiről egy téglagyárban dolgozó fiatalember álmodozhatott munka közben. Az agyag anyagi összetétele lelőhelyenként más és más, így a kiégetés különböző színárnyalatokat eredményez. Ennek is köszönhetően a téglafalazás rendkívül sokféle és sokszínű lehetőséget rejt.
A tégla mai napig az egyik legfontosabb építőanyag, bár én azt gondolom inkább történelmileg múltja, mint jövője van, melynek felfedezése sok izgalmat tartogat!
