Kép forrása: csodahelyek.hu
Karnyújtásnyira a megyeszékhelytől, Bánd körül hazánk egyedülálló erdejébe hívlak kirándulni, egy elvarázsolt meseerdőbe, a legnagyobb őshonos tiszafásba, melyet több mint fél évszázada védetté nyilvánítottak.
Királyi vadászterület volt a középkorban a Déli-Bakony lankás tölgyesekkel fedett tömbje. Szentgál címerében mind a tiszafa, mind a szerszámíj szerepel, hiszen az íjászat és íjkészítés meghatározó mestersége volt a falunak. Talán ezért is maradt fenn a védett tiszafás a falu határában, amire a 20. század elején még tiszafaőr vigyázott. Izgalmas kirándulásunk Bándról, a temető mellől, a piros jelzésen indul. Célunk a Séd patak és a felé magasodó meredek dolomitkúpok északi oldala. Átkelünk egy hídon és a piros kereszten folytatjuk az utunkat, így nemsokára elérünk a tanösvény bejáratához, ahol kapukon tudunk bemenni. Itt elég meredek lépcsősor fogad minket, de csak rövid ideig, majd a tanösvény jelzést követjük.
A közel 4 km-es tanösvény mentén számos ismertető táblán olvashatunk a tiszafa különleges tulajdonságairól. A közönséges tiszafa rendkívül lassan növekedik, de matuzsálemi kort is megérhet. Több száz éves példányait ismerjük a tiszafának, ami ideális esetben méteres törzsátmérővel is rendelkezhet, de magassága ritkán éri el a fő erdőalkotó fafajok magasságát. Ennek következtében általában a cserjeszintet uralja, ahogy itt, Szentgál és Bánd határában is az öreg bükkök alatti második (alsó) lombkoronaszintet, illetve részben a cserjeszintet képviseli. Ennek a "másodlagos szerepnek" tudható be lassú növekedése is, mellyel rendkívül szívós, tömött rostszerkezetű faanyagot fejlesztenek. Megbecsült alapanyaga volt a bútorgyártásnak, sőt a legjobb íjakat is tiszafából készítették. A lassú növekedéséről, ám hosszú életkoráról ismert tiszafa kemény, vöröses törzse és szerteágazó lombozata egészen különleges látványt nyújt. A TT-ben a tiszafa állománya több ezer egyedre tehető.
A kutatások sajnos lehangoló képet festenek az állomány jövőjéről. 1951-ben került természetvédelmi oltalom alá, megőrizve a fenti értékeket. Amíg a 20. század derekán még százezres példányszám fölött becsülték a területen élő tiszafákat, addig a 21. századra alig pár tízezer példányra esett vissza az elöregedő állomány. Feltehetően az éghajlat változása, a szélsőségesen száraz és meleg periódusok kitolódása okozza a fiatal egyedek kipusztulását. A területen található társulások a tiszafán kívül számos védett növénynek nyújtanak élőhelyet. Állatvilágából említést érdemelnek a madarak, melyek középhegységi erdeinkre jellemző fajainak számos egyedével találkozhatunk a területen, pl.: fekete harkály, zöld küllő, csuszka, erdei pinty. Ezenkívül, számos lepke illetve rovarfajjal találkozhat az erdőt járó látogató. NAGYON FONTOS! A tiszafa szinte minden része emberre mérgező, kivéve a termését borító magköpenyt, ezzel jó ha tisztában vagyunk! Az erdő bármikor ingyenesen látogatható és kutyát is lehet vinni.
A kiindulópont mellett pár tíz méterre található egy hangulatos étterem, ahol az autót is hagyhatjuk, de mindenképp érdemes a túra végeztével beülni egy frissítőre, esetleg enni is valamit.
