Kép forrása: Gulyás Attila
Csákvár határában, a Vértes hegység egy páratlan kuriózumát lelhetjük meg, amit bárki szabadon felkereshet, ha barlangászni támad kedve. Nincs szükség nagy biztonsági felszerelésre a felkereséséhez,(egy elemlámpa javasolt) különösebb szaktudást sem igényel a kirándulás, ám némi ismerettel érdemes felruházni magunkat, hiszen nem mindennapi helyről van szó.
A Csákvári-, vagy másik nevén Báracháza-barlang hírnevét elsősorban az itt talált rendkívül jelentős őslényleleteinek, valamint az ember számára is kényelmesen bejárható és látványos járatainak köszönheti. Első írásos említése 1899-ből származik, a világ legrégebbi, 8-9 millió évre tehető barlangi faunájaként tartották számon. Az itt fellelt lelet együttesnek egész Európában híre ment. Több mint nyolcvan állat csontmaradványát rejtette az évmilliók alatt felgyülemlett talajréteg, de a helyenként másfél méter magas kitöltés az egykor itt élő ősember csontjait is megőrizte. A fedőréteg alatt elterülő jóval idősebb fehéres-szürke, helyenként rozsdabarna homokos mészmárgaréteg alatt olyan kuriózumokat is találunk, mint a háromujjú ősló, a kardfogú tigris, a gyapjas orszarvú, az őszsiráf, a gumósfogú őselefánt és egy, a mai medvékhez hasonló ragadozó (Simocyon hungaricus).
A barlangot rejtő szikla már messziről az országútról is látszik, de sűrű növénytakaró miatt a barlang száját csak egészen közelről lehet észrevenni. Csákvár központjától jól követhető zöld barlangjelzés vezet hozzá, de a földutakon akár autóval is egészen közel lehet menni hozzá. A sziklafal előtt állva mindjárt három is tátong előttünk. Ha a jobb szélsőt (keletit) választjuk, keskeny magas hasadékba jutunk, mely néhány méter után nagy kőtömbök között szakad a felszínre, egy kis fényt engedve a járatba. Balra egy még szűkebb hasadékot találunk, melynek távoli végéből szintén fény dereng. Keskeny volta ellenére bátran induljunk el benne, ha átküzdjük magunkat rajta, a középső bejárathoz fogunk kilyukadni. Ez a középső folyosó a barlang főhasadéka, mely kb. 40 méter hosszan hatol be a hegy belsejébe.
A főhasadék a bejárat közelében a legtágasabb, befelé egyre szűkül, de a belsőbb részeken is kényelmesen végig lehet sétálni benne. A fő hasadéktól balra nyíló üreg előtti sziklafalon kb. két méter magasan római kori, latin nyelvű feliratot olvashatunk. Az erősen megkopott szöveg magyarul: „Dianának szentelve Marcus Aurelius Constantinus a pretoriánusok veteránusa fogadalmát szívesen teljesítette. A. Constantinus saját költségén állította.” Mindez arra enged következtetni, hogy a barlang az időszámításunk első századában szakrális hely volt, ami Dianának, a vadászat istenének volt a szentélye. A folyosó legvégén meglepő magasságba felnyúló, 10-12 méter magas kürtő alján találjuk magunkat. Falain láthatjuk a finoman csipkézett cseppkő bekérgezéseket.
A barlang szabadon látogatható, de ügyeljünk arra, hogy ne hagyjunk magunk után nyomot. Ne szemeteljünk, ne rongáljuk értékeit, télen pedig ne háborgassuk az itt alvó denevéreket. A sziklák között megbúvó védett növényeket pedig ne szakítsuk le, ha haza akarjuk vinni őket, azt fényképen megörökítve tegyük!
