Kép forrása: Bodajki Mindenkor Segítő Szűz Mária-kegyhely
Talán soha nagyobb szükségünk nem volt friss levegőre, a kimozdulás megtervezésére úgy, hogy a napunk ne maszkban töltött kapkodó rohanással teljen. Szükségünk van a mozgásra, a feltöltekezésre, mert az életterünk leszűkült, a kikapcsolódásokat kínáló helyek bezártak. Tervezzünk újra és nézzük meg, merre induljunk kirándulni, kicsit kikapcsolódni a mindennapok szürkeségéből!
Bodajk a Dunántúli-középhegység második fő vonulata, a Bakony aljában, a hegység keleti vége közelében, a Móri-árok peremén fekszik, Fejér megyében. Kirándulásunk kezdő állomásának a Károly kilátót javasolom, mert könnyen megközelíthető autóval, parkolás megoldott, a kék túrajelzések elvezetnek minket a gyalogúton. Itt nem kell maszkot sem használni, élvezzük ki minden szabad lélegzet örömét!
A kilátóból fantasztikus panoráma tárul elénk innen a Gaja –völgy tetejéről. Nevét Károlyi Gyuláról kapta, aki a közelben lévő Fehérvárcsurgón alapított vadasparkot és 2016-ban adták át. További úton a családoknak, piknikezőknek tökéletes választás a jó infrastruktúrájú Gaja-völgyi Tájcentrum meglátogatása, de rövidebb túrákra is alkalmas a vidék. Feltétlen érdemes megnézni, a Bodajki-tavat, amit Bodajk mellett találhatjuk, mely egy természetes gyógyforrás által táplált tó. A bővizű források gyógyvizét már évszázadok óta ismerték, és hasznosították is egyaránt. A balneológusokat már a 18. században érdekelte a bodajki források eredete és a víz vegyi összetétele, amelyre a szakemberek figyelme különösen a móri földrengések után terelődött rá. Viszonylag későn, a 19. században kezdődött el a tó üdülőhellyé való fejlesztése. A bodajki fürdő legismertebb bérlője Szekrényessy József (1811-1877) volt.
Sétánk végén, a Polgármesteri Hivatal előtt láthatjuk az erdélyi születésű, Albert György Tékozló Fiú gyönyörűen megmunkált szobrát. A művész a szobor készítése közben különös figyelmet fordított az árnyalatok megjelenítésére az oxidálódott részeken, a fényes sima felületeken a vezérmotívumok hangsúlyozására. A hazatérőt ábrázolja nekünk,akit a szülei óvó karja ölel át, az anya arcán a vonásnyi szem a könnyeket rejti, az apa arca részletgazdagabb, szigorúbb. A megélt sebek szimbóluma a hátán végig vonuló „seb”, mely szinte kettéhasítja a fiút, a szülők , akik fogadják, szeretettel ölelik a megtért gyermeküket.
Az anyaggal való játék, a durvára hagyott és csillogó, napbarna felületek kontrasztja meggyőző képet ad. A szobor 2013-ban lett készítve és felállítva az Önkormányzat előtt. Örülünk, hogy nem kell Genfbe utaznunk ahhoz, hogy a művész úr alkotását megcsodáljuk. Reméljük, minél többen felkeresik ezt a kis kedves várost és környékét, számtalan természet adta szépségének és ember kéz által emelt értékeinek felfedezésére.
Minden kirándulás végén, egy pihentető fürdéssel zárni a napot a legkellemesebb dolog, pláne, ha egy norvég dézsafürdőbe merülhetünk. Ezt az élményt, aki már próbálta tudja, hogy semmihez sem fogható lazítást nyújt! Aki viszont szeretné kipróbálni, annak lehetősége van, ha szállást foglal a Pétfürdőn található Pe-Ki Apartmanban!
(LM)
