Kép forrása: pixabay.com
Mintha egy képeslap elevenedne meg a szemed előtt. Kék tenger, meredek sziklák, színesre festett házak, amik úgy kapaszkodnak a hegyoldalba, mintha bármelyik pillanatban a tengerbe akarnának ugrani. Ez nem egy film díszlete – ez az Amalfi-part. Az olasz csizma déli szegletében húzódó tengerparti szakasz nemcsak földrajzi értelemben vesz le a lábadról, hanem valahol mélyen, a lélek szintjén is.
Az Amalfi-part (olaszul Costiera Amalfitana) nemcsak Olaszország, hanem az egész világ egyik legikonikusabb tengerparti útszakasza. Az 50 kilométer hosszú SS163-as főút Positanótól Vietri sul Mare-ig kanyarog – néhol olyan szűken, hogy a sofőrök csak imával és tapasztalattal mernek nekivágni.
A táj minden kanyarban új arcát mutatja: hol szelíd olajfaligetek, hol szikrázó sziklák, hol pedig eldugott kis öblök tárulnak elénk, ahol az idő mintha megállt volna – vagy legalábbis lelassult volna egy limoncelló erejéig.
Positano – ahol a gravitációt is elfelejtik
Ha az Amalfi-part a szív, akkor Positano a lüktetése. Ez a festői kisváros úgy tűnik, mintha egyenesen a hegyoldalról csúszott volna a tengerbe – minden utca egy lépcső, minden ablak egy képeslap.
Positano nem olcsó, nem csendes, nem szerény – de épp ezért szerethető. A színes házak, luxusbutikok és tengerparti éttermek között sétálva könnyű elveszni, de ne is próbáljunk ellenállni. Itt minden arról szól, hogy „dolce far niente” – édes semmittevés.
Amalfi városka egykor tengeri nagyhatalom volt, ma pedig a part névadója és központja. A dóm lépcsőin üldögélve, egy espresso mellett figyelhetjük a hömpölygő tömeget és a helyiek nyugodt tempóját. Itt a történelem és a tenger sós illata keveredik – egy olyan hangulattá, amit nem lehet palackozni, csak megélni.
Ravello – a part csendes múzsája
Aki magasabbra vágyik – szószerint és átvitt értelemben is –, az Ravellóba megy. Ez a falu 350 méterrel a tengerszint felett terül el, és híres a klasszikus zenei fesztiváljáról, valamint a lélegzetelállító kilátásairól.
A Villa Cimbrone vagy a Villa Rufolo kertjében sétálva könnyű megérteni, miért választotta ezt a helyet inspirációként Wagner, D.H. Lawrence vagy Virginia Woolf.
Fiordo di Furore – Olaszország mini fjordja
Ez a természetes sziklaszoros nem hasonlít semmi másra a környéken. A tenger egy keskeny szurdokon keresztül tör be a szárazföldre, fölötte egy híd ível át ez a híres Amalfi Drive egyik legfotózottabb pontja. Korán menj! Nyáron a kis öböl zsúfolt lehet, de reggel szinte szakrális nyugalom fogad.
Praiano – a csendesebb gyöngyszem
Ha Positano túl nyüzsgő, Praiano a válasz. Ez a kisváros a naplemente szerelmeseinek kedvence: kevesebb turista, több autentikus élmény. A templomok, a kis éttermek és a barlangos strandok elcsendesítik az embert – és talán visszahozzák az „igazi Olaszország” érzését. Kihagyhatatlan: az aperitivo a Il Pirata tengerparti bárban mintha egy film díszletében ülnél.
Conca dei Marini & a Smaragdbarlang
Ez a kis falu rejt egy különleges természeti csodát: a Grotta dello Smeraldo, azaz a Smaragdbarlang. Egy kicsi lift, majd csónakos túra vezet be a szikla gyomrába, ahol a víz hihetetlen zöld fénnyel világít – természetesen, mindenféle trükk nélkül. Kérdezd a vezetőt a „víz alatti Betlehemről” – meglepő sztorit kapsz.
Vietri sul Mare – ahol a csempék mesélnek
Az Amalfi-part keleti kapuja talán nem olyan csillogó, mint a többi, de annál egyedibb. Vietri a kerámiaművesség fővárosa: az egész város színes csempékkel van kirakva, még a közlekedési táblák is kézzel festettek! Haza is vihetsz egy darabot, a helyi műhelyekben egyedi kerámiákat készítenek, akár névre szólóan
Az Amalfi-parton nem lehet úgy végigsétálni, hogy ne éreznéd a levegőben a friss citrom illatát. A helyi sfusato amalfitano citromfajta alapja a világhírű limoncellónak, amit szinte minden házban saját recept szerint készítenek. A citromból sütemény, szósz, fagylalt is készül – itt tényleg minden a napsárga gyümölcs körül forog.
Bármilyen bájos is, az Amalfi-part már régen nem titok. Nyáron az utak zsúfoltak, a strandokon alig van hely egy törölközőnek, és az árak az egeket verdesik. De ha elég türelmes vagy – és hajlandó vagy a tavaszi vagy őszi hónapokra időzíteni az utadat –, akkor egy olyan világ tárul fel előtted, amit nehéz elfelejteni.
Az Amalfi-part nem egy hely hanem egy érzés. Egy olyan érzés, amikor minden egyszerre nyugalmas és intenzív, egyszerre múltidéző és örökké most. Az élet itt nem siet és ha te is megérkezel, garantáltan nem akarsz majd továbbmenni.
LM
