Kép forrása: szilvasvarad.hu
Szilvásvárad, a Szalajka-völgy, a Fátyol vízesés, a Lipicai ménes mind mind lenyűgöző élményeket, kalandokat kínálnak a turistáknak. Szilvásvárad az ország egyik legszebb helye, megannyi kalanddal, természeti csodával, múltunk lenyomataival.
De hogy mi Szilvásvárad titka? Talán az ott átélhető béke és nyugalom, a csend, a természethez való közelség. Ez vonzza oda a látogatókat. Szilvásvárad Észak-Magyarországon, az Északi-Bükk területén található 345 méter magasságban. Lillafüred mellett az egyik legismertebb település a Bükki Nemzeti Park területén.
Vízesés, kisvasút
A Szalajka-völgy egyik legnépszerűbb helye a Fátyol-vízesés. Különlegességét az adja, hogy mészkiválás során egyedülálló lépcsők jöttek létre, ezen a 17 lépcsőn át érkezik a víz. Természetesen, mint minden más vízesés esetében is, ennek a vízhozama is függ az időjárási tényezőktől. Van, hogy épp csak csordogál a víz, a tavaszi hóolvadás után pedig igen látványos a vízesés.
A vízesés mellett megannyi élményt kínál a Szalajka-völgy, melyet kisvasúton is felfedezhetünk. Egy négy kilométeres szakasz, amit 15 perc alatt tesz meg a kisvasút, van olyan része, ahol 41 százalékos az emelkedés. Lovarda, lovas pálya és maga a Szalajka-patak kínál itt látnivalót, ha tovább haladunk, megtaláljuk az erdészet múzeumot, később egy székelykaput, alatta a Kárpátok őre faragott fa szoborral. Innen a Nagy-tóhoz jutunk, ahonnan pedig hamar eljön a pisztrángos, emellett egy tisztás, ahol egykor vasolvasztó állt. A Kis-tóval szemben a Szikla-forrást csodálhatjuk meg. A szabadtéri erdei múzeum felől érkezünk meg a Fátyol-vízeséshez.
Kilátó és barlang
Több mint húsz éve egy kilátó is várja a látogatókat, ezt 2000-ben avatták fel. Milleneumi kilátó egy faszerkezeten áll, húsz méter magas és csodás kilátás élvezhető innen minden évszakban. Tizenhárom falut fedezhetünk fel a körpanorámás kilátón, tiszta időben pedig még a Tátrát is láthatjuk.
Ha pedig a múltban szeretnénk barangolni, keressük fel az Istállós-kői barlangot, ami 609 méteres magasságban nyílik és a Gloriette-tisztásról közelíthető meg. Ez egy 45 méter mély, 9-10 méter széles barlang. A barlang a régmúltban istállóként funkciónál, előtte pedig áldozóhely volt. 1912-ben kezdték meg a feltárását, ekkor kőeszközöket, kerámiatöredékeket és egy három éves gyermek kulcscsontját találták meg a régészek, később kő- és csonteszközöket is feltártak. A barlang ma már fokozottan védett. Később a barlang jégkori rétegeiből 66 faj nyomait találták meg, köztük a rénszarvas, barlangi medve, ősbölény vagy a barlangi hiéna maradványait.
