Kép forrása: tata.hu
Június 28-tól újra életre kel a Tatai Szabadtéri Színpad, ahol az év nyári hónapjaiban jobbnál-jobb felnőtt és gyermekelőadások követik majd egymást, a „Tatai Szabadtéri Játékok” elnevezésű programsorozatban.
Tekintsük vissza egy kicsit a múltba… ismerjük meg az első szabadtéri előadások történetét, amikor Esterházy Ferenc grófnak köszönhetően városunk minden évben néhány napra az ország társasági és művészeti életének központjává válhatott. Sok tatai ismeri azt a legendát, amit szívesen mesélünk el a városba látogató ismerőseinknek, rokonainknak, miközben az egykori színház helyét jelző – a kastély előtti – három oszlopot mutatjuk. Élt valaha egy gróf… talán már a nevét sem tudjuk… akit édesanyja féltett a színésznők szerelmétől, ezért 1913-ban lebontatta a tatai várszínházat.
Vajon tudjuk a történet folytatását?
Nos, ez a fiatal gróf, akit Esterházy Ferencnek hívtak – miután Bécsben Loewénél, majd New Yorkban a College of Music-ban tanult és 1933-ban zenei doktorátust szerzett, 1935-ben Ausztria zenei és színpadi kormánybiztosa lett. Eközben minden befolyását latba vetve nagy lendülettel fogott bele a tatai szabadtéri színház létrehozásába, hiszen ezzel a színházról, színpadról és operáról szőtt álmát valósíthatta meg… A Tatai Szabadtéri Játékok – ahogy akkor nevezték – szárnyalni kezdett, rövid idő alatt elképesztő népszerűségre tett szert.
Ha az Angolkertben sétálunk, képzeljük el egy pillanatra azokat a szuperprodukciókat, amelyek itt megvalósultak. Mert szuperprodukciók, megaprodukciók voltak ezek a maguk nemében, sőt még mai színházi léptékkel mérve is. Képzeljük el, amikor az 1934-ben bemutatott Csongor és Tünde táncjátékban tűzijátékot használtak, sejtelmesen világított az erdő, szikrázott a vízesés és kigyúltak az aranyalmafa gyümölcsei. Képzeljük el, amikor az 1935-ben bemutatott Tannhauser egyik csúcsjelenetében egy egész vadászsereg jelenik meg a fák között. Vagy amikor Erzsébet koporsóját kétszáz fáklyás kíséri a ligetben, vagy ahogy az Elssler Fanny-ban a gróf lipicai lovai húztak be egy fogatot a színpadra.
„…olyan volt az egész, mint valami elbájoló biedermeier látomás a tatai park évszázados fái alatt.” – írta az egyik korabeli lap, az Elssler Fanni című balett előadása után.
A kezdeti ötezres nézőszám az évek alatt elérte a 8-10 ezret. Budapestről szervezett külön buszokon utazott le a közönség, de sokan érkeztek automobilokon is. ”Angol királyfiak esküvőjén látni ilyen autótábort és nyüzsgést”– írták az akkori tudósítások. A vendégeket cserkészek és csendőrök kalauzolták a városban, erre a néhány napra ránk figyelt az ország.
A Tatai Szabadtéri Játékok nem csupán abból állt, hogy egyszerűen a szabad ég alatt mutattak be egy darabot (mint ahogy pl. a szegedi Dóm téren), hanem az Angolkert természetes helyszínét használták fel díszlet gyanánt (ezt Naturbühnének, természetes színpadnak nevezi a szakirodalom). Olyan operák, balettek kerültek itt bemutatásra, amelyeket új lehetőségekkel gazdagított a gyönyörű természeti környezet és a csillagos égbolt. A Tatai Szabadtéri Játékokra összegyűlt nézők mindig valami eredetit, valami lenyűgözőt láttak, amelyet csak a Naturbühne színpadán lehet létrehozni.
Esterházy Ferenc gróf megvalósította álmát, színházat hozott létre, egy olyan színházat, mely egyedülálló volt az országban.
(A visszatekintés alapja Kövesdi Mónika művészettörténész „A gróf kertje, a gróf színpada” c. előadása, amely a „Történeti kertek és működési tapasztatai” c. konferencián hangzott el Tatán.)
tata.hu
