Kép forrása: Folk Art/Pinterest
Szinte nincs is olyan magyar ember, aki ne ismerné vagy hallott volna a matyó hímzésről. És nemcsak
mi, magyarok tartjuk különlegesnek a múltunk eme népművészeti remekművét.2012. december 5-én
Párizsban az UNESCO Szellemi Kulturális Örökség Kormányközi Bizottsága az hivatalosan is az
emberiség szellemi kulturális örökségének részévé nyilvánította a matyó népművészetet, ami
magába foglalja a matyó hímzést is. De vajon honnan eredeztethető ez a hímzésfajta, és hogyan vált
ennyire híressé? A következőkben erre keressük a választ.
A magyar mondavilág története a matyó hímzésről
A matyó hímzés eredettörténete közel sem olyan érdekes, mint a monda, ami ránk maradt róla. Mert
bizony a magyar mondavilágban is született arról egy történet, hogy miként jött létre ez a méltán
híres hímzés. A történet szerint az ördög feljött a pokolból, és elrabolt egy matyó legényt. A legény
szerelme, könyörgött az ördögnek, hogy adja vissza neki a legényt, mert szereti és magányos nélküle.
Az ördög nem akarta csak úgy visszaadni a legényt, ezért egy cserét ajánlott a lánynak. Visszaadja a
fiút, ha a lány a kötényében elviszi hozzá a nyár legszebb virágát.
Csakhogy a legényrablás télvíz idején történet, amikor is odakint hó van, virágnak pedig se híre, se
hamva. A lány viszont nagyon okos volt, ezért úgy járt túl az ördög eszén, hogy kihímezte a kötényét a
kert legszebb rózsáival. Ez elnyerte az ördög tetszését, és visszaadta a lánynak a szerelmét. A
valóságban persze se ördög, se matyó legény nem szerep, lányok viszont igen, akik ezeket a csodás
mintákat hímezték.
A valóság közel sem olyan színes, mint a népmesék
A matyó hímzés elsősorban az Alföld északi tájaira jellemző, legismertebb lelőhelyei Mezőkövesd,
Szentistván, és Tard. Ez a hímzés közel 200 éves múltra tekint vissza, legalább is hozzávetőleg ilyen
régiek azok a lepedők, melyeket matyó hímzéssel díszítettek, és magasra megvetett ágyakon
használtak díszlepedőként. A 19. század utolsó harmadában Mezőkövesden piros és kék fonallal
ellátott cipés-madaras minták kerültek a lepedőkre, majd a század végén a virágtöves, lazább
szerkezetű hímzés kezd el terjedni.
A következő időszakban egyre több motívumot hímeznek fel az asszonyok, nemcsak lepedőkre, de
ingujjakra, és kötényekre is. Az egyik legismertebb és legelterjedtebb motívum a pünkösdi rózsa,
melyet a mezőkövesdiek matyó rózsának is neveznek. Ez a minta annyira népszerűvé válik, hogy már
nemcsak hímzéseken jelenik meg, de más területeken is egyre inkább elterjed, a minták előrajzolói,
az úgynevezett íróasszonyok is gyakran használják, így kerül fel ez a minta subákra, hímzett bőr
ruhadarabokra, de még ködmönökre is.
Az 1900-as évek kezdetén a matyó minták főleg rózsák, bimbók és tulipánok, a szín esetében pedig a
legjellemzőbb a piros, bár egyre nagyobb szerephez jutnak más színek is, mint a zöld, a sárga, a kék, a
lila és a rózsaszín. A színeknek természetesen külön jelentést is tulajdonítottak, például a piros az
öröm színe volt, a sárga a nyáré, míg a kék a bánaté és az elmúlásé.
LM
