Kép forrása: pexels.com
Marokkó történelme gazdag és sokrétű, több ezer évre nyúlik vissza. Az ország földrajzi elhelyezkedése Észak-Afrikában stratégiai fontosságú volt, így számos civilizáció és birodalom befolyása alatt állt az idők során.
Őskor és ókor
Marokkó területén már az őskorban is éltek emberek, amit barlangrajzok és régészeti leletek bizonyítanak. Az ókorban berber törzsek lakták a térséget, és a föníciaiak alapították az első kereskedelmi telepeket (pl. Lixus és Mogador) a Kr. e. 12. század körül. Később a Karthágói Birodalom fennhatósága alá került, majd a rómaiak hódították meg Kr. e. 40-ben, létrehozva Mauretania Tingitana provinciát. A római uralom idején a régió viszonylagos békében fejlődött, de a birodalom hanyatlásával a berber törzsek fokozatosan visszaszerezték az irányítást.
Középkor: iszlám hódítás és dinasztiák
A 7. században az iszlám terjedése elérte Észak-Afrikát, és az arab hódítók meghódították Marokkót. Az iszlám vallás elterjedése után az országban berber és arab dinasztiák uralkodtak:
- Idríszida-dinasztia (789–974): Idrísz ibn Abdalláh, a Próféta leszármazottja megalapította Marokkó első iszlám államát és Feszt, amely a kulturális és vallási élet központjává vált.
- Almorávidák (1040–1147): Ez a berber eredetű dinasztia megerősítette az iszlámot és hatalmas birodalmat épített ki, amely Andalúziára is kiterjedt.
- Almohádok (1121–1269): Egy másik berber dinasztia, amely szigorú vallási reformokat vezetett be és uralma alatt Marokkó ismét jelentős hatalom lett a térségben.
- Mérinidák (1244–1465): Kiterjesztették az ország befolyását és számos építészeti emléket hagytak hátra, például a Feszi Egyetemet és mecseteket.
Újkor: portugál és oszmán fenyegetés, Szaádi és Alavita dinasztia
A 15–16. században Marokkót az európai hatalmak, különösen Portugália és Spanyolország fenyegették. A Szaádi-dinasztia (1549–1659) visszaverte az európai támadásokat és megszilárdította az ország függetlenségét. Ahmed el-Manszúr szultán idején (1578–1603) Marokkó meghódította Timbuktut és ellenőrzése alá vonta a Szahara déli részét.
A 17. században az Alavita-dinasztia került hatalomra, amely mindmáig uralkodik. A dinasztia alapítója, Moulay Rachid, egyesítette Marokkót, és leszármazottai sikeresen fenntartották az ország önállóságát az oszmán birodalommal és az európai hatalmakkal szemben.
Gyarmatosítás és függetlenség
A 19. század végén és a 20. század elején Marokkó a francia és spanyol befolyás alá került. Az 1912-es fesi szerződés értelmében Marokkó francia protektorátus lett, míg egyes északi és déli területeit Spanyolország irányította. Ebben az időszakban erős ellenállás bontakozott ki a gyarmati uralom ellen, például Abd el-Krim vezetésével a rif háborúban (1921–1926).
Végül 1956-ban Marokkó elnyerte függetlenségét, és Mohamed V. lett az első független uralkodó.
Modern Marokkó
A függetlenség elnyerése óta az Alavita-dinasztia uralma folytatódik. II. Hasszán király (1961–1999) hosszú uralkodása alatt modernizálta az országot, de politikai elnyomással is szembesült. 1999-ben fia, VI. Mohamed lett a király, aki gazdasági reformokat vezetett be, valamint előmozdította az emberi jogokat és a demokratikus fejlődést.
Marokkó ma stabil, monarchikus berendezkedésű ország, amely jelentős szerepet játszik Észak-Afrika és a Közel-Kelet politikájában. Az ország legfontosabb kihívásai közé tartozik a Nyugat-Szahara kérdése, amely miatt Marokkó és a Polisario Front közötti konfliktus továbbra is fennáll.
LM
