Az olajfa termése
Az olívaolaj története az olajfáknál kezdődik, amelyek akár több száz évig is élhetnek. A termés, azaz az olajbogyó, szeptembertől decemberig érik, a pontos szüretidő pedig nagyban befolyásolja az olaj minőségét. A korábban szedett, zöldes bogyókból intenzívebb, csípősebb ízű olajat nyernek, míg az érettebb, feketés bogyók édesebb, lágyabb ízvilágot adnak.
Szüret: kézzel vagy géppel?
A hagyományos olívaolaj-készítők ma is kézzel szedik a bogyókat, óvatosan leverve vagy lerázva azokat a fáról, hogy ne sérüljenek. Nagyobb ültetvényeken azonban gépi betakarítást alkalmaznak, ami gyorsabb és hatékonyabb, bár egyes szakértők szerint a kézi szedés finomabb minőséget biztosít.
Azonnali feldolgozás: a frissesség kulcsa
Az olajbogyót a szüret után 24 órán belül feldolgozzák, hogy elkerüljék az erjedést és a minőségromlást. A tisztítás után a bogyókat összezúzzák, hagyományosan malomkövekkel, manapság pedig modern acélmalmokkal. Az így kapott pépet lassan keverik, hogy az olajcseppek összeálljanak.
Préselés vagy centrifugálás?
Régen az olajat mechanikus présekkel nyerték ki, ma azonban a hidegen sajtolt extra szűz olívaolajat leginkább centrifugálással választják el a gyümölcshústól és a víztől. Ez a kíméletes eljárás megőrzi az értékes antioxidánsokat és az olaj természetes ízét.
A végső simítások
Az így nyert olajat szűrik vagy ülepítik, majd fénytől védett, hűvös helyen tárolják. Az extra szűz olívaolaj minősítést csak a legjobb, 0,8%-nál alacsonyabb savtartalmú olajok kapják meg.
Az arany elixír
Az olívaolaj nemcsak gasztronómiai élvezet, hanem egészségügyi csodaszer is. Tele van antioxidánsokkal, gyulladáscsökkentő hatású, és szívbarát zsírokat tartalmaz. Nem csoda, hogy a mediterrán diéta egyik alapköve!
Legyen szó salátákról, friss kenyérről vagy egy klasszikus olasz tésztáról, az olívaolaj minden ételt különlegessé varázsol. Így hát legközelebb, amikor egy üveg extra szűz olívaolajat bontunk fel, jusson eszünkbe a mögötte rejlő gondos munka és szenvedély.
