Kép forrása: newzealand.com
Van a világnak egy csendes, zöld dombja Új Zélandon, ahol a legnagyobb látványosság elsőre nem is a táj, hanem egy út menti tábla. A felirat annyira hosszú, hogy az ember ösztönösen közelebb lép, elmosolyodik, majd megpróbálja kimondani, és közben rájön: ez nem egy vicc, hanem egy különleges kulturális lenyomat. A domb neve Taumatawhakatangihangakoauauotamateaturipukakapikimaungahoronukupokaiwhenuakitanatahu, és azért vált világhírűvé, mert a világ egyik legismertebb „nyelvtörő” helyneve, ráadásul valódi történet áll mögötte.
A helyszín Új Zéland Északi szigetén található, Hawke’s Bay térségében, Pōrangahau környékén. Nem városról vagy faluról beszélünk, hanem egy dombcsúcsról, amely a maga visszafogott, vidéki hangulatával tökéletes ellenpontja annak a nyelvi bravúrnak, amit a neve képvisel. A turisták egy része kifejezetten azért áll meg itt, hogy lefotózza a táblát, a másik fele pedig azért, hogy végre legyen egy szó, amit többször is elrontva, jókedvűen lehet gyakorolni.
A név hosszúsága azonban nem puszta rekordhajhászás. A maori nyelvben a helynevek gyakran leíró jellegűek, sokszor szinte mondatszerűen mesélik el, mi történt egy adott ponton, ki járt arra, vagy miért fontos az a hely a közösség emlékezetében. Ez a név is ilyen: egy sűrített történet, amely egy legendás alakhoz, Tamateához kötődik.
A jelentés lényege magyarul nagyjából így foglalható össze: ez „az a csúcs, ahol Tamatea eljátszotta a kōauau, vagyis a fuvola dallamát a szerelmének”. Vagyis a név nem csak azt mondja meg, hol van valami, hanem azt is, hogy miért emlékezetes. Ettől lesz igazán érdekes: a helynév itt egyfajta „szóbeli emlékmű”, ami egyszerre földrajz és történetmesélés.
Sokan úgy emlegetik, mint a világ leghosszabb helynevét, de a pontos megfogalmazás azért fontos. A rekordok attól is függenek, hogy mit tekintünk hivatalos, használatban lévő névnek, és melyik változatot számoljuk. Ennél a dombnál több elterjedt névváltozat is létezik, de a legismertebb, táblákon is gyakran látható forma az, amelyik a legtöbb ember fejében „rekorderként” él. A lényeg azonban nem csak az, hány betű, hanem az, hogy a név mögött tartalom van, nem üres látványosság.
A kiejtés kérdése szinte elválaszthatatlan ettől a helytől. A legtöbben nem egyben próbálkoznak, hanem szótagolva, ritmusosan. A helyiek is gyakran rövidítenek, és egyszerűen Taumata Hill néven említik, ami teljesen érthető: a mindennapokban a praktikum győz, a turistáknak pedig marad a kihívás és az élmény. Ez a kettősség különösen szerethető: a név egyszerre lehet hétköznapi tájékozódási pont és a világ egyik legismertebb „kimondhatatlan” felirata.
A Taumata név sikere végül azért lett globális, mert ritka, amikor egy hely ennyire egyszerű eszközzel válik emlékezetessé. Egyetlen szó elegendő hozzá, ami egyszerre látványos, játékos, és közben kulturálisan értékes. Aki ránéz, az mosolyog, aki utánaolvas, az megérti, és aki kimondja, az biztosan megjegyzi. Ebben a névben benne van a nyelv ereje: képes arra, hogy egy tájat történetté, egy dombot pedig legendává emeljen.
