2025 legszegényebb országa, mit mutatnak a számok

Attól függ, mit értesz szegénység alatt. Ha azt, hogy egy országban „átlagosan” mennyi pénz jut egy emberre, akkor a gazdasági statisztikák kiadnak egy győztest. Ha viszont azt, hogy hány ember él napi megélhetési minimum alatt, akkor könnyen másik ország kerül a lista aljára.

2025-ben a legtöbbet idézett makrogazdasági mérce alapján Dél Szudán a legszegényebb ország (GDP/fő, nominálisan). De ha a „szegénységet” inkább emberi élethelyzetként fogod meg (tartós nélkülözés, szolgáltatáshiány, esélytelenség), akkor Burundi is nagyon erős „kihívó”, különösen a szélsőséges szegénység aránya miatt.

Az első Dél Szudán (ha a GDP/fő a mérce)

A nemzetközi összehasonlításokban a „legszegényebb ország” címét gyakran a GDP egy főre jutó értékével azonosítják. Az IMF World Economic Outlook adatbázisának (WEO) 2025-ös számai szerint Dél Szudán 2025-ben extrém alacsonyan áll:

• GDP/fő (nominálisan): ~369 USD (2025)

• GDP/fő (PPP, vásárlóerő-paritáson): ~954 nemzetközi dollár (2025)

Ez a két szám együtt fontos: a nominális érték azt mutatja, mennyit ér a megtermelt jövedelem „dollárban”, a PPP pedig azt, hogy a helyi árszinten mennyi mindent lehet belőle venni. Dél Szudánnál mindkettő nagyon alacsony, vagyis nem arról van szó, hogy csak „rossz az árfolyam”, hanem arról is, hogy a gazdaság ténylegesen gyenge, és a hétköznapi megélhetés is törékeny.

Miért ennyire alacsony?

Dél Szudán esete tankönyvi példája annak, amikor egy ország papíron olajos, a lakosság szintjén mégis szegény. A Világbank országértékelései alapján az állam bevételeinek döntő része olajhoz kötődik, miközben az alap-infrastruktúra sok helyen hiányos: nagyon alacsony az áramhoz való hozzáférés, és a közlekedési hálózat állapota is kritikus, vidéken az esős évszakban sok térség gyakorlatilag elszigetelődik.

És itt jön az a rész, amit a GDP/fő önmagában nem mond el: ha a gazdaság néhány ágazatra (például olajra) épül, akkor könnyen létrejön az a helyzet, hogy a pénz „fent” keletkezik, lent pedig nem látszik. Különösen akkor, ha a politikai instabilitás, a konfliktusok és a korrupció felzabálják a működőképességet. A témáról a Reuters egy ENSZ-jelentésre hivatkozva is írt, amikor a dél-szudáni „olajpénz” elfolyásáról és sikkasztási gyanúkról számolt be.

A másik „legszegényebb”: Burundi (ha a mindennapi nélkülözést nézed)

Burundi ritkán kerül a címekbe, pedig a szegénységi mutatókban évek óta a legrosszabbak között van. A Világbank adatai szerint Burundiban a GNI/fő (Atlas-módszerrel) 2024-ben 190 USD, ami a legalsó ligába sorolja az országot.

De Burundi igazi súlya nem is csak a „mennyi pénz jut egy emberre” kérdésben van, hanem abban, hogy mekkora a szélsőséges szegénység aránya. A Világbank Poverty and Equity Brief (2024 október) anyaga szerint a lakosság jelentős része a nemzetközi extrém szegénységi küszöb alatt él, és a trendek alapján a helyzet tartós.

Szegénység, ami nem „átmenet”

Burundiban a szegénység sokszor nem egy rossz év következménye, hanem rendszerszintű csapda: alacsony termelékenység, sérülékeny mezőgazdaság, gyenge energiaellátás, kevés formális munkahely. Az energia külön sztori: a nemzetközi energia-hozzáférési adatok (IEA) szerint Burundi nagyon alacsony villamosenergia-hozzáféréssel működik, ami közvetlenül fékezi az oktatást, a vállalkozásokat, az egészségügyet, mindent. 

Miért nem mindegy, melyik mércét választod?

GDP/fő: gyors rangsor, sok vakfolt

A GDP/fő jó arra, hogy egy mondatban összehasonlíts országokat. De több okból félre is tud vinni:

• Átlagot mutat, nem eloszlást: lehet, hogy van egy szűk elit, és van a többség.

• Nem látja az informális gazdaságot rendesen, ami sok szegény országban óriási szelet.

• Konfliktuszónákban az adatminőség eleve nehéz: becslésekre épül.

Szegénységi ráta: közelebb van az emberekhez, de nehezebb mérni

A „napi 2,15 dollár alatt élők aránya” (vagy hasonló küszöbök) jobban megfogja, hogy hány ember él tényleges nélkülözésben, viszont adatgyűjtése drága, ritkább, sok a módszertani csapda (árak, fogyasztási kosár, háztartásfelmérés minősége).

Villany, út, iskola: a szegénység „infrastruktúrája”

A legbeszédesebb mutatók gyakran nem a pénzről szólnak, hanem arról, hogy van-e működő állam. Dél Szudánnál a Világbank anyagai külön kiemelik az infrastruktúra hiányát és a hozzáférési problémákat. Burundinál pedig az energia-hozzáférés jelzi, mennyire nehéz „kinőni” a szegénységet. 

Akkor ki a legszegényebb 2025-ben?

Ha a kérdés az, amit a legtöbb „rangsor” ért alatta, vagyis GDP/fő (nominális) alapján, akkor: Dél Szudán.

Ha viszont azt kérdezed: hol a legnagyobb az esélye annak, hogy egy átlagos család tartósan, generációkon át a minimum alatt él, akkor a válasz gyakran inkább:

Burundi (és néhány más, hasonlóan alacsony jövedelmű, sérülékeny állam).

És a kellemetlen, de pontos befejezés: a „legszegényebb ország” cím nem egy trófea, hanem egy mérési döntés. A számok nem hazudnak, csak azt mondják el, amire megkérdeztük őket.

LM