Kép forrása: pexels.com
Valentin-nap (vagy Szent Bálint napja) eredete az ókori római és keresztény hagyományokhoz nyúlik vissza. Február 14-e eredetileg egy pogány termékenységi ünnep, a Lupercalia volt, amelyet a rómaiak tartottak meg a tél végén, hogy elűzzék a gonoszt és elősegítsék a termékenységet. Később a kereszténység elterjedésével az egyház ezt az ünnepet egy szent ünnepével váltotta fel.
A nap neve Szent Bálint (Valentin) püspökről származik, akit a legenda szerint II. Claudius római császár idején (3. század) kivégeztek, mert titokban eskette a szerelmespárokat, amikor a császár megtiltotta a katonák házasságát. Egy másik történet szerint börtönőr lánya iránti tiszteletből írt neki egy búcsúlevelet, amelyet „A te Valentinod” aláírással látott el – innen eredhet a Valentin-napi üzenetküldés hagyománya.
A Valentin-nap a középkorban vált igazán népszerűvé, különösen Angliában és Franciaországban. Geoffrey Chaucer angol költő egyik művében (14. század) említi először a szerelmesek napjaként, innen terjedt tovább a romantikus ünneplés hagyománya.
Ma Valentin-nap világszerte a szerelmesek ünnepe, amelyet virágokkal, bonbonokkal, ajándékokkal és szerelmes üzenetekkel ünnepelnek.
LM
