Kép forrása: pixabay.com
A pandémia igencsak átalakította a mindennapokat, a világ működését, az emberek gondolkodását. Egyre többen kezdtek el kenyeret sütni, önellátóbbá válni, tartva attól, hogy a rendszer nem tudja majd kiszolgálni az igényeket. És bár a világjárvány idején sem alakult ki élelmiszerhiány, sokan megszerették a saját kenyerüket, péksüteményeiket és bizony nem tértek vissza a pékségekbe.
Persze a kezdeti riadalom a gyors megoldásokra sarkallta az embereket, így tucatszámra vitte mindenki az élesztőt és sütötte így a kenyeret, zsemlét. Azonban egy idő után az emberek elkezdtek a múltban kutatni, visszatérni eleink szokásaihoz, hagyományaihoz.
A kovász, amit etetni kell
Így kezdtek el egyre népszerűbbé válni a kovászos termékek. Ma már a pékségekben is a kovászos cipóhoz nyúlunk először, hisz tudjuk, hogy abban csak kovász, só, liszt és víz van. Ilyen egyszerű. Adalékanyagoktól mentes, ősi, finom, értékes.
A kovász voltaképp lisztből és vízből áll, és 8-10 nap alatt mi is el tudjuk készíteni. Annyi kell csupán, hogy 5 dkg lisztet összekeverünk 0,5 dl szoba-hőmérsékletű vízzel, majd ezt 8-10 napon át megismételjük. És kész is a kovászunk. Ha kovászos kenyeret sütünk, arra kell figyelnünk, hogy a dagasztás végén adjuk a sót a tésztához. A dagasztás után pedig szobahőmérsékleten kell keleszteni a kenyeret például szakajtóban, de csak nyolcvan százalékig. Ezután hűtőben kel tovább a tészta 20-24 órán keresztül és csak ezután süssük meg. A kenyérnek a sülés első tíz percében szüksége van. A megoldás pedig egy forró tepsi a sütő legalján, amibe a sütés kezdetekor jégkockákat kell tenni, így keletkezik a legtöbb gőz.
(LM)
