Család

A szegregátumok csapdája: nők lehetőségek nélkül

A szegregátumok csapdája: nők lehetőségek nélkül

Kép forrása: Bagázs Egyesület

A társadalmi kirekesztettség miatt létrejövő szegregátumban élő emberek korlátozott kapcsolata az azon kívüli társadalmi csoportokkal gyakran információhiányos helyzetet idéz elő a közösség tagjai számára. Általában ezekben a térségekben kevesebb támogató szolgáltatás elérhető, ami az itt élő nők számára jelentősen megnehezíti a kilépést a bántalmazó, kizsákmányoló élethelyzetből. Egy támogató közösségben, ahol az érintett nők megoszthatják a problémáikat és valódi segítséget/támogatást kaphatnak, nagymértékben javíthatja az életkörülményeiket és esélyüket a társadalmi mobilizációra – ezt a témát járta körül a Bagázs és a NANE kerekasztal-beszélgetése.

 

Az Eurostat, az Európai Alapjogi Ügynökség és a Nemek Közötti Egyenlőség Európai Intézet 2024-ben publikált reprezentatív felmérésben a nők kárára elkövetett bántalmazások előfordulásait vizsgálták egyes országokban, a témában 115 ezer nőt kérdeztek meg Európa-szerte. A felmérés szerint a magyar nők 7,6 százaléka él jelenleg bántalmazó kapcsolatban, ami a legrosszabb arány az Európai Unió országai között, egy ilyen élethelyzetből való kilépés pedig különösen nehéz a szegregátumokban élők számára.

 

A kirekesztettség jelentős probléma

„A nők elleni erőszak minden társadalmi csoportban jelen van, a külső és belső erőforrások szűkössége miatt viszont a szegregátumokban élők különösen kiszolgáltatottá válhatnak a visszaéléseknek. Mivel ezek zárt közösségek, számukra általában nehezebb a segítségkérés, kevesebb az elérhető szolgáltatás, így nehezebb egy bántalmazó kapcsolatból való kilépés is. Az erőcsoportokon a sorstársakkal való találkozás, a ‘nem vagyok egyedül’ érzés megélése, a résztvevők valós szükségletein alapuló támogatás hozzájárul önbecsülésük növeléséhez, támogató kapcsolatok kialakításához, és csökkenti az elszigeteltségüket” – mondta Regös Nóra, a NANE erőcsoport facilitátora.

A kutatás továbbá rámutatott, hogy életük során a nők ötöde szenvedett már el fizikai és/vagy szexuális erőszakot partnerétől, családtagjától vagy más személytől a lakóközösségben. Az adatok szerint az erőszakot átélt nők ötöde fordult segítő szervezethez és mindössze nyolcaduk kérte a rendőrség segítségét. A nők gyakran találkoznak áldozathibáztatással segítségkéréskor, ezért különösen fontos a megkeresett szervezetek, szakemberek és laikus segítők (családtagok, barátok, ismerősök stb.) támogató, együttérző hozzáállása. Különösen lényeges, hogy komolyan vegyék az érintetteket és problémáikat azok, akikhez ezzel fordulnak és megfelelő tájékoztatást kapjanak.

 

 Sokszorosan gátolt az előrelépés

A szegregátumban élő nők társadalmi mobilizációját gátolja továbbá az oktatáshoz vagy az egészségszésügyi szolgáltatásokhoz való korlátozott hozzáférés is. Jól szemlélteti ezeket az egymásra ható nehézségeket például, hogy a szegregált környezet és a mélyszegénység együttesen olyan kényszerhelyzetet idézhet elő, amelyben a család mindennapi működéséhez a gyerekek hozzájárulása nélkülözhetetlenné válik. Így állhat elő az a helyzet, hogy kényszerből háztartást vezet egy tízéves gyerek, pedig szívesen menne helyette inkább iskolába.

„A szegregátumokban élő nők támogatása érdekében hozta létre a Bagázs Egyesület a női erőcsoportokat, ahol a résztvevők biztonságos, támogató környezetben oszthatják meg egymással problémáikat, tapasztalataikat és valódi segítséget kaphatnak. A résztvevő nők társadalmi mobilitását elősegíti, hogy a csoportos foglalkozások során fejlődik az önképük, az önbizalmuk, differenciáltabb képet alakíthatnak ki a világról és saját utakat is találhatnak az önmegvalósítás felé. Az erőcsoportok sikerét példázza, hogy eddig 53 nőt tudtunk bevonni, ebből 12 léphetett ki egy kizsákmányoló vagy egyenesen bántalmazó környezetből” – fogalmazott Dr. Both Emőke, a Bagázs elnöke.

A női erőcsoport segítségével jobban megismertem önmagam, a határaimat, hogy mit engedhetek meg és mit nem engedhetek. Olyan témákról kezdtünk el beszélgetni, mint például a menstruáció, amiről előtte nem beszéltünk, vagy nem érintettük a családommal és ez sokat segített a szégyenérzetem feloldásában” - tette hozzá Vidák Ramóna, a Bagázs Felnőtt női programjának résztvevője.

 

LM