Kép forrása: pixabay.com
A hidakat nem szabad felégetni – tartja a mondás és sokaknak jut ez eszébe akkor, amikor valaki fel szeretne mondani a munkahelyén. A felmondásnak többféle módja van, létezik munkaadó, munkáltató és közös megegyezéssel történő felmondás is. A jogi szabályozás világos, az alábbiakban nem is erről lesz szó, hanem a hidakról és azok fel nem égetéséről.
Annak, ha valaki szeretné otthagyni a munkahelyét, számos oka lehet. Egy jobb ajánlat, egy magánéleti nehézség, vagy csak az, hogy az ember nem akarja számára mérgező helyen tölteni a napot. Akárhogy is, felmondani nem könnyű döntés, sokszor hosszú hónapok alatt érlelődik meg az emberben a gondolat. A felmondásnak ugyanis nagyon erős érzelmi oldala is van. Ha csak belegondolunk, hogy mennyi időt töltöttünk az adott helyen, ugyanazokkal az emberekkel. Nem csoda, hogy sokan második családjaként tekintenek a munkahelyükre. Nehéz kilépni, még akkor is, ha ez a család nem volt épp ideális.
Érzelmi tényezők
Lelkiismeret-furdalást kelthet, ha az ember úgy érzi, cserben hagyja munkahelyét, a kollégákat. Ilyen esetben arra kell fókuszálni, hogy mi a jó nekünk, nem arra, hogy mi a jó a munkahelynek. Ez sokszor nem könnyű, de a saját érdekünket kell nézni. Kérdezzük meg magunktól, hogy itt megbecsülnek-e, megfizetnek-e, elismernek-e. És ha ezekre választ adunk, láthatjuk, hogy valójában szükséges-e a felmondás.
A felmondás azonban nem mindig jelenti azt, hogy soha többé nem kerülünk kapcsolatban volt munkaadónkkal, volt munkatársainkkal. Hisz ha hasonló területen, vagy akár ugyanazon a területen helyezkedünk el, netán ugyanazon a környéken dolgozunk, óhatatlanul összefuthatunk volt kollégáinkkal. Érdemes tehát békében lezárni a közös munkát azért, hogy a jövőben ne nehezítse semmi a kommunikációt. Ez egy mérgező környezetben nyilván nehéz, de nem nehezebb, mintha a barátainktól búcsúznánk el, egy jobb munkahelyért lemondva az ő társaságukról.
Két különböző szituáció és két különböző érzés. De a cégkifejlet nem feltétlenül különbözik. Mint ahogy az sem mindegy, hogy hogy állítunk be egy új munkahelyre. Ha valahonnan hirtelen távoztunk, az vélhetően nem vet ránk pozitív fényt egy új munkahely esetén. Hisz a leendő munkáltatónk joggal aggódhat, hogy vajon nem tesszük-e meg ezt vele is. Szóval akármilyen mérgező is egy környezet, és akárhogy is feszül a húr, próbáljunk mindent normálisan, ésszerű határok között tenni, korrekt módon átadni a feladatokat, a munkát, így mi magunk is meg tudunk nyugodni.
(LM)
