Kép forrása: pixabay.com
Sokan félnek kilépni a komfortzónájukból és új dologba fogni, ismeretlen területeket kipróbálni, megismerkedni valami mással, valami újjal. A biztonság iránti vágy ősi, elemi ösztön. Ez segített túlélni az emberiségnek. De a bátorság az, ami fejlődést eredményezi. Hányszor halljuk vagy épp mondjuk ki, hogy „soha nem lenne ennyi bátorságom”?
Mégis sokan voltak/vannak olyan bátrak, ezért fejlődik a technológia, a világ, ez visz előre és okoz minden nap meglepetést az emberiségnek. Mégis hogyan férhet meg egymás mellett ez a két elemi ösztön? Ki vakmerő és ki bátor? Mi kell ahhoz, hogy kilépjünk a komfortzónánkból?
A Pallas nagylexikon szerint „bátorság az a lélekhangulat, a belsőnek az az energiája, mely a fenyegető veszélyektől meg nem ijed, hanem azokkal szembe száll. A bátor a vakmerőtől abban különbözik; hogy ok nélkül nem keresi a veszélyt, míg a vakmerő a veszélyt magáért a veszélyért szerzi.” Azaz, aki bátor a félelmei, kétségei ellenére belevág az ismeretlenbe, míg a vakmerő, nem törődve a következményekkel rohan előre.
Gondolj bele egy pillanatba, mikor éltél át igazi sikert? Amikor a megszokott rutinoddal végeztél el egy feladatot sikeresen, vagy amikor új feladatot kellett megcsinálod, amit előtte még sosem végeztél? Dan Stevens szerint „a komfortzóna a kreativitás ellensége. A kilépés belőle megdolgoztatja az intuíciót. Cserébe új perspektívákat kapsz, és legyőzheted a félelmeidet.”
Nem mondom azt, hogy minden nap ki kell lépnünk a komfortzónánkból és egyik nap szikláról ugorjunk le, másik nap medvével harcoljunk. De igenis tartozunk magunknak azzal, hogy fejlődjünk, új tapasztalatokat szerezzünk, megoldjunk olyan problémákat, amire azt gondoltuk soha nem lennénk képesek. Például egy új állás megpályázása. Ezzel tudjuk a saját lényünket, az életünket, a környezetünket fejleszteni, ezzel tudunk több sikert, pozitív tapasztalatot, élményt, boldogságot szerezni.
A coaching folyamat során nem kell egyedül szembenéznünk a félelmeinkkel, akadályainkkal, berögzült védekezéseinkkel, van egy segítő társ, aki biztosítja a biztonságos teret, ahol szabadon, következmények nélkül kipróbálhatunk új dolgokat, megengedhetünk magunknak új gondolatokat.
Természetesen egyedül is nekiállhatunk, érdemes papírra vetni a gondolatainkat:
- Hol vagy most és hova szeretnél eljutni
- Mi akadályoz az elindulásba?
- Mit tehetsz, hogy segíts magadnak elindulni?
- Milyen félelmeid vannak és azok mennyire reálisak?
- Mit tehetsz annak érdekében, hogy megelőzd, hogy a félelmeid uralkodjanak?
- Miből meríthetsz bátorságot?
Tudom sokat hallottad, de valóban az első lépések a legnehezebbek. Légy bátor, érkezz meg a saját életedbe, vedd át az irányítást és érezd meg a belső erőd, mondd ki „itt vagyok”.
Pesti Viktória
